Tono újra orfűi színekben!
CM: Az orfűi vitorlázás teljesen összeforrt a neveddel, még akkor is, ha hosszú éveken keresztül a MAHART SC (később BHSE) versenyzője voltál. Mikor volt az utolsó olyan versenyed, amit még orfűi színekben futottál?
SZA: Ha minden igaz, akkor a 1975 augusztusi Vásárhelyi Pál Emlékverseny volt az utolsó PVSE-s versenyem.
CM: Titkon mindig reménykedtünk, hogy ismét hazai színekben fogsz vitorlázni. Tavaly sok pécsi és orfűi vitorlázó döntött úgy, hogy az OVE-ba igazol valamelyik balatoni klubból és lokálpatriótaként a helyi egyesületet erősíti. Nálad, hogy született meg ez a döntés?
SZA: Nagyon régi vágyam, hogy újra hazatérjek klubszinten is, hiszen életvitel szerűen már 8 éve Orfűn lakunk, s 2 éve Orfű állandó lakosa is vagyok. Nem vagyok egy átigazolgatós típus, mondhatni röghöz kötött vagyok, pedig voltak invitálasok, mégis maradtam az Orfűről elsőre eligazolt egyesületemnél, ahol 42 évet töltöttem el.
CM: Hogy éled meg a BHSE nehézségeit és milyen ismét orfűi vitorlázónak lenni?
SZA: Először is, nagyon jó érzés, hogy újra itthoni színekben versenyzek ettől az évtől. Nagy megtiszteltetés, és köszönöm a tagtársaimnak, hogy örökös tiszteletbeli tagja lehettem, lehetek az OVE- nak. A BHSE- MaHaRt SC nehézségeit nagyon nehezen élem meg. A 42 év alatt rengeteg siker, élmény, barátság köt a klubhoz. Sajnos a rendszerváltozás utolérte a BHSE-t is. Sok patinás vállalati klub „nem időben történő átalakítása” az első számú oka annak, hogy ezek a klubok elsorvadnak, egy idő után ellehetetlenülnek, nem tudnak megújulni, elvesztik telephelyüket s ezzel a megszűnés elkerülhetetlen lesz. Sajnos ez a helyzet Siófokon is a BHSE-nél is. Mivel a Bahart a klubban használt eszközöket megvételre meghírdette, megvehettem a 10 éve általam használt finn dingit, így most már saját hajóval vitorlázok. Ősszel a szerződéskötéskor Siófokon újra rápillantottam a klubra, bizony nagyon elérzékenyültem.
CM: A versenyzés mellett, már a tavalyi szezonban is bekapcsolódtál az orfű utánpótlásképző programba. Tervezed, hogy a hosszú és eredményes pályafutásod során megszerzett tudást átadod a jövő nemzedékének?
SZA: Nagyon szívesen veszek részt a programokban, sőt komolyabb munkához is lenne, és lesz is affinitásom, de egyelőre még nagyon élvezem a versenyzést, és mivel alkalmazottként dolgozom, nem tudok mindenre időt szakítani. De amennyi időm csak van, árgus szemekkel figyelem, segítem a fiatalokat és az idősebbeket is!
CM: Van a pécsi-tavi vitorlázásnak létjogosultsága? Lehet itt komolyabb versenyeket rendezni? Hol van az orfűi vitorlázás helye, a hazai palettán?
SZA: Mindekképpen van létjogosultsága. Vannak a tónak hiányosságai, nagyon szeszélyes a széljárása, kicsik a hullámok, de rengeteget lehet itt tanulni. Nagyon jól gyakorolhatóak a technikai manőverek, jól fejleszthetőek a széltaktikai képességek. A versenyek értéke, színvonala mindig függ a résztvevőktől, a rendezvény minőségétől. A szél olyan amilyen. Aki nyer, annak mindig minden rendben van. Aki a szokásosnál rosszabbul teljesít, annak sem itt, sem a világ legtökéletesebb helyszínén, vízfelületén sem jó semmi! A versenyeink jó hangulata, a kiegészítő programok és barátságos csapat eredményezi azt, hogy a balatoni, fertő-tavi, mályi-tavi és velencei-tavi vitorlázó barátaink évről évre visszajárnak, és már januárban beírják a naptárukba az aktuális évi ranglista versenyünket.